A hévízi Csokonai Vitéz Mihály Irodalmi és Művészeti Társaság egy Zalából elszármazott svájci magyarnak köszönheti létrejöttét. Major-Zala Lajos az 1970-es években Hévízen, a Hunyadi utcában vásárolt nyaralót. Ide hívta meg Lajos napra barátait. Az egyre gyarapodó irodalmárok, művészek rövid felolvasásokkal mutatták be újabb műveiket. A házigazda és barátai 1985-től Csokonai Asztaltársaságnak nevezték magukat. A rendszerváltozás fordulópontot jelentett a Társaság életében. 1990 után az első hévízi polgármester, majd a Szent András Kórház igazgatója támogatásáról biztosította a svájci-magyar költőt és művész barátait. E változás új szervezeti forma kialakítását is jelentette: 1992-ben bejegyzésre került a „Csokonai Irodalmi és Művészeti Társaság”. Az évente megrendezésre kerülő tanulmányi napokon számtalan előadás hangzott el, amelyekből később kötetek, publikációk születtek. A Társaság vendégeként sokan megfordultak Hévízen a magyar szellemi élet kiválóságai közül. A közösség fennállása óta történtek változások. Megmaradtak azonban a baráti borozások, beszélgetések, séták és persze fürdőzések a híres tóban. Alexa Károly irodalomtörténész – a Társaság korábbi elnöke – néhány évvel ezelőtt a következő módon fogalmazott: „A Csokonai Társaság találkozói a mindennapok ünnepei. A polgári mindennapoké, amelyhez alkalmasabb kulisszát elgondolni sem lehet, mint azt, amit Magyarország legszebb fürdőhelye nyújtani tud és akar. A Csokonai Társaság léte a művészi minőség és a szabad gondolkodás fóruma, egy olyan hévízi társulás, amelynek szélső pontjai Washington és Kárpátalja, Pozsony és Párizs, Keszthely és Kolozsvár.” Reméljük, hogy Csokonai hévízi követői még sokáig fogják szolgálni az egyetemes magyar kultúrát!

Tar Ferenc